A nagy nap!!

Másnap reggel 5-kor keltem, hogy  elérjem a New York-i gépet ugyanis 7 kor indult.Anyu és apu kivittek a reptérre ott találkoztam Helennel és elbúcsúztunk.A  búcsúzkodás mindenkivel sokáig tartott főleg anyuval meg apuval.Mivel egyedül nem mehettem így a reptéren a nagybátyám és a nagynéném fogadtak és náluk laktam a Golden utcában.Angolul kellett mindenkivel beszélni ez kicsit furcsa volt de  meg kellett szokni. :) Ahogy odaértünk elkészültünk és elmentünk venni valami göncöt a holnapi koncertre.De nem az a fontos hogy mi van rajtam hanem az hogy egyáltalán ott legyek.Sok helyen voltunk és sok ruhát, ékszert, cipőt és kiegészítőt  próbáltam mire eredményre jutottam.Végül barack színű lett a ruhám fekete magassarkú topánkát kaptam és nyakláncot karkötővel meg díszövvel.Persze a a One Direction-os táska sem maradt el.Este étterembe mentünk enni.Este 11-ig írtam a naplómba mert nem tudtam aludni úgy izgultam.Még ki kellett válogatnom a holnapi sminkem szereplőit.A nagy izgalomban elfelejtettem hogy hova is kell mennem?Hol lesz a koncert?Eszembe jutott hogy majd angolul kell aláírást kérnem de persze nem jelentett gondot!! :) Nagyon izgultam de éjszaka történt egy kis baleset ,mert miért is kéne mindennek jól történnie? Egész éjszaka 1 órát aludtunk ez azért kicsit durva főleg hogy holnap késő estig tart majd a koncert!! Már alig várom!! *o* El se hiszem de várjunk miért tart ennyi ideig a baleset?? OUPSSS! :c
-Drágám szólt Kellynéni!! Kicsim le zárták az utcát holnap senki nem mehet el itthonról !Nagyon sajnálom!! :c

                                                                                                 

 

A vizsga napja :OOO

Szerdán reggel riadtan néztem az órára, hogy máris késében vagyok. A vizsgáim 30 perc múlva kezdődnek én pedig még pizsiben állok a szoba közepén. John azóta nem beszélt velem.
Senki nem volt otthon, de anyu hagyott egy üzenetet a frigón *Sok sikert!* Rohantam, épphogy beértem a megadott időpontra. Az első vizsgám angol volt, könnyen ment, mondhatnám kiráztam a kisujjamból. A többi tantárggyal sem volt gond, a sok plusz óra meghozta gyümölcsét.
A vizsgák után a folyosón vártam az eredményeket, közben felhívtam Helen-t, hogy elújságoljam, túl vagyok a nehezén. Mikor a nevemet hallottam...
- Rachel! - az igazgató hangja bezengte a folyosót én pedig talán idegesebb lettem mint a vizsga előtt voltam. A hangja feszültségtől csengett... tuti elrontottam valamit.
- Igen? - álltam fel reszketve... mire halványan elmosolyodott...
- Minden rendben ment, még soha nem sikerült senkinek ilyen szépen teljesítenie az előre hozott vizsgákon, biztos valami nagyon fontos lehet azon a koncerten, ha ennyire hajtott érte... gratulálok! - mosolygott, miközben megszorította a kezemet. A jegyei bekerültek a naplóba. Mikor indul?
- Holnap délután megy a gépem.
- Akkor, jó utat kisasszony... - mosolyogva távozott én pedig a székre rogytam és kiengedtem a fáradt gőzt... minden egyszerre csattant rajtam... John elvesztésétől a közelgő eseményig... és úgy sírtam, mint aki élete legnehezebb időszakán van túl...
Otthon már anyuék izgatottan vártak. Mikor elmeséltem a nagy hírt, büszkén ölelgettek felváltva, majd anyu rám parancsolt, hogy menjek pakolni... mintha nagyon kérni kéne... erre várok mióta.
Gyorsan ment, szinte az összes ruhám belefért a hatalmas bőröndbe, amit anyutól kaptam az útra.

Az óriási döntés! (^ 3 ^)

Rachel

A következő 1 hét nagyon fárasztó volt, ugyanis az igazgatónak igaza lett nagyon sok volt a plusz óra,de az a dolog vigasztalt hogy nem maradok le a koncertről...Másnap 6 plusz órám volt és este 8-kor értem haza,de mivel péntek volt át jött Helen és csaptunk 1 kisebb fajta pizsi partit,ami hajnali 2-ig tartott.

Másnap átjött John, jelenleg mi tartottuk a suliban a legrégebben együtt lévő pár címet. Mikor megérkezett átölelt, imádtam hozzábújni, épp a mellkasáig értem. Barna hajában még csillogtak a hópelyhek, kék szemei pedig minden mosolyánál rám villantak. Minden rendben volt közöttünk, bár korábban akadtak nézeteltéréseink, mert kifejezetten utálta, amikor a kedvenc zenekarom tagjairól áradoztam, bár ez valahol érthető, de hát "vagy elfogad így ahogy vagyok, vagy nem szeret igazán" mondogatta midig anyu. 

Most viszont őrjöngött...

- Nem mehetsz el, megtiltom! - sziszegte a fogai között, hogy a szüleim ne hallják, hogy vitatkozik velem...

- Nem tilthatod meg - néztem rá döbbenten. Mégis mit képzel, nem vagyok a tulajdona.

- Dehogynem... tudtommal együtt vagyunk és ha szeretnéd, hogy így maradjon, akkor ehhez tartod magad.

- Te most megzsaroltál??? - könnyek égették a szememet

- Vagy én... vagy az utazás... - határozott mozdulattal becsapta az ajtót miután távozott, így próbált időt hagyni a gondolkozásra, de már nem kellett gondolkoznom. Aki ennyire sem tart, az nem érdemel meg, gondoltam... felhívtam Helen-t és elmeséltem neki mi történt... teljes mértékben egyetértett velem abban, hogy John rosszul tette, hogy döntés elé állított.

Másnap vasárnap lévén nem volt különösebb tervem, készültem a veszélyesen közelgő vizsgáimra, de még sem tudtam kiverni a fejemből a történteket, tudtam, hogy le kell zárnom, mert John arra számít, hogy őt választom... Pedig mekkorát téved... 

Felkaptam a kabátomat és elindultam a házuk felé. Az anyukája nyitott ajtót, ami rettentően kellemetlen volt...

- Szia! Gyere csak be! - mosolygott kedvesen

- Nem, köszönöm, John itthon van?

- Persze, máris szólok, de biztos nem jössz be? Nehogy megfázz nekem.

- Nem, köszönöm, itt megvárom inkább.

Percekkel később megjelent az ajtóban, mosolyogva nézett.

- Tudtam, hogy meggondolod magad... 

- John, én azért jöttem, hogy szakítsunk... el megyek a koncertre, nekem ez nagyon sokat jelent és ha te nem tudod elfogadni, akkor nem vagyunk jók együtt. 

Beletúrt kócos hajába, pont úgy festett mint aki most kelt fel...

- Sajnálom... de jobb lesz így...

- Neked talán... - közölte duzzogva majd bevágta az ajtót előttem... fájt, de legalább arra tudtam koncentrálni ami a nyakamban lihegett... a vizsgákra... szerdán vizsgázom... és ma vasárnap... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

A nagy hír!

Rachel régi álma az hogy, szeretne elmenni egy One Direction koncertre. Amikor karácsonyra egy Amerikába szóló repülő jegyet kapott anyukájától és egy ottani One Direction koncertjegyet apukájától, nagyon megörült.
Rögtön szólt az összes barátjának, igen ám, de most tudta meg, hogy pont vizsgaidőszakban lesz a koncert. A tanárok sajnos nem engedhették őt el. A szülei nagyon sajnálták, hiszen mióta a fiúknak megjelent az első számuk, azóta imádja őket és nagyon szeretne eljutni a koncertjükre Mivel nagyon szomorú lett, ezért a szülei arra biztatták, hogy menjen be az igazgatóhoz.

Rachel:

Másnap reggel az igazgatónál kezdtem...
- Elnézést Mrs. Smith
- Igen?
- Szeretnék előrehozott vizsgát tenni, ha ez esetleg megoldható!
- Hogy ne lenne lehetséges, de ez sok munkával jár, plusz órákra kell járnia és be kell nyújtania egy kérvényt, természetesen nekem, én pedig engedélyezem, de azért, jó lenne, ha a tanáraival is megbeszélné, hogy mi a teendő...
- Rendben, megéri...
- Megkérdezhetem, hogy mégis mi az oka ennek a nagy lelkesedésnek? - nézett rám az igazgató...
- Persze, egy koncert... a világ legjobb koncertje... - mosolyogtam rá