Senki nem volt otthon, de anyu hagyott egy üzenetet a frigón *Sok sikert!* Rohantam, épphogy beértem a megadott időpontra. Az első vizsgám angol volt, könnyen ment, mondhatnám kiráztam a kisujjamból. A többi tantárggyal sem volt gond, a sok plusz óra meghozta gyümölcsét.
A vizsgák után a folyosón vártam az eredményeket, közben felhívtam Helen-t, hogy elújságoljam, túl vagyok a nehezén. Mikor a nevemet hallottam...
- Rachel! - az igazgató hangja bezengte a folyosót én pedig talán idegesebb lettem mint a vizsga előtt voltam. A hangja feszültségtől csengett... tuti elrontottam valamit.
- Igen? - álltam fel reszketve... mire halványan elmosolyodott...
- Minden rendben ment, még soha nem sikerült senkinek ilyen szépen teljesítenie az előre hozott vizsgákon, biztos valami nagyon fontos lehet azon a koncerten, ha ennyire hajtott érte... gratulálok! - mosolygott, miközben megszorította a kezemet. A jegyei bekerültek a naplóba. Mikor indul?
- Holnap délután megy a gépem.
- Akkor, jó utat kisasszony... - mosolyogva távozott én pedig a székre rogytam és kiengedtem a fáradt gőzt... minden egyszerre csattant rajtam... John elvesztésétől a közelgő eseményig... és úgy sírtam, mint aki élete legnehezebb időszakán van túl...
Otthon már anyuék izgatottan vártak. Mikor elmeséltem a nagy hírt, büszkén ölelgettek felváltva, majd anyu rám parancsolt, hogy menjek pakolni... mintha nagyon kérni kéne... erre várok mióta.
Gyorsan ment, szinte az összes ruhám belefért a hatalmas bőröndbe, amit anyutól kaptam az útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése